A vajas tészta alapokon nyugvó, klasszikus péksütemények egyik örökbecsű, békelebeli variánsa a búrkifli, legyen szó diósról, vagy mákosról. Természetesen régóta része a Heim-repertoárnak is.
“Nagyanyáink kedvence”, ahogyan emlegetni szokás azokat a finomságokat, amelyek generációk óta részét képezik gasztronómiánknak.
Ilyenkor nem kell bonyolult, ördögien összetett, titkos hozzávalók sokaságától rejtelmes különlegességekre gondolni. Az ishlerről, vagy épp az apró sajtos rúdról sem valami titkos recept, sokkal inkább valamely dédszülőnk jut az eszünkbe, aki valamikor, réges régen, a talán sosem volt békeidőkben tanulta a sütés fortélyait, persze nagyanyjától, aki még valamikor Petőfi Sándor vándoréveiben születhetett…
Régi kávéházak, ódon-óriás bérházak. A régi, pompás Vác, teltházas színi előadások, a monumentális Esztergom tiszletetet parancsoló érseki palotája, macskaköves utcák, konflisok, a lovak patkójának semmivel össze nem téveszthető kopogása. Ezekbe az időkbe röpít vissza bennünket a búrkifli is.
Engedd el a mai világot egy kicsit. Készítünk Neked egy finom kávét, mellé pedig kóstold meg bátran a diósat és a mákosat is. Persze csak ha van kedved egy kis nosztalgiázáshoz. 🙂
