…és talán még azon felül is néhány plusz információ mindazoknak, akik szeretnének belesni egy kicsit a színfalak mögé, avagy: „hogyan készül a HEIM BURGONYÁS VADKOVÁSZOS?”
Történt nem is olyan régen, hogy az évek óta népszerű burgonyás kenyerünk – melynek eredeti alapanyagaihoz szokásunkhoz híven a kezdetek óta ragaszkodtunk, – elvesztette volna egyik legfontosabb összetevőjének forrását. Ekkor arra jutottunk, hogy nem szeretnénk, ha a megszokott burgonyás kenyér önmaga árnyékává válna, inkább elfogadjuk a megváltoztathatatlant és kénytelen-kelletlen kivezetjük a termékportfólióból. Ez persze nem ilyen egyszerű, de maradjunk csak a lényegnél: meg kellett alkotni a méltó utódot. Ekkora már nagyon népszerű volt a HEIM VADKOVÁSZOS, így arra jutottam, hogy bátor döntés ugyan, de megpróbálkozom egy kovászos burgonyás kenyérrel.
Melyik variáció győzött?
A próbasütések hosszú sorai végül egyértelműen bebizonyították, hogy melyik variáció lesz a tuti befutó. Ehhez az összkovászból (ami egy nagyon szép, hófehér kovász, 9 rész fehér liszttel és 1 rész teljes kiőrlésű liszttel) először is készítünk egy kifejezetten a burgonyás kenyérhez szánt kovászt (teljes kiőrlésű rozsliszttel és teljes kiőrlésű tönkölyliszttel). Ehhez adjuk hozzá a lisztre vetítve 15% burgonyát, majd a leforrázott lenmagot. Ha betérsz most bármelyik üzletünkbe és megkóstolod a burgonyás-kovászos kenyeret, akkor már ennek a receptnek az eredményét kóstolod.
Tudtad?
(4 érdekesség a lenmagról)
- A lenmag rendkívül gazdag fehérjeforrás.
- Rengeteg rostot, B-vitamint és ásványi anyagot tartalmaz.
- Nem csupán kiváló foszfor-forrás, de az OMEGA-3-zsarsavak közül az alfa-linolénsav-bevitelünk tekintetében is ajánlott a fogyasztása.
- Érdemes őrölni, törni, vagy forrázni, hogy a benne található rengeteg hasznos anyagot képes legyen felvenni szervezetünk.
A kovászolástól a kemencéig
Biztosan kíváncsiak vagytok rá, hogyan lesz mindebből végül friss, ropogós, akár egy hétre is frissességét megőrző kenyér.
Az első lépés tehát a kovászolás, melynek során nagyjából 2 órán keresztül érleljük az összedolgozott keveréket, közben marad ideje a leforrázott lenmagnak is vízben ázni.
A burgonyát puhára pürésítjük (célunk, hogy homogén legyen, jól illeszkedjen majd a tésztába), hiszen ebben a formában kell majd hozzáadnunk a tésztánkhoz, így tud igazán szépen hozzájárulni a leendő kenyértészta különleges állagához.
(Plusz jó tanács, ha kísérletezni szeretnél: még szebben fog fejlődni a tésztád, ha a dagasztás elején a lisztet, a vizet és a kovászt só nélkül összedolgozod, majd fél órán át pihenteted – így megnövelhetjük az enzimaktivitást, amit a só visszafogna. Ha mindezzel megvagyunk, tehát eleget állt a kovász, illetve készen áll lenmag és a burgonya is a bekeveréshez, akkor összerakjuk, amink van, s megkapjuk a tésztát, melynek életében ebben a pillanatban jön el a legfontosabb 5-6 óra. Ezt úgy hívjuk, bulk.
Érdemes egy picit elidőznünk a bulk kapcsán, hiszen tényleg a kenyérkészítés alfája és omegája ez az uszkve 5 óra. Nem hajtogatunk géppel, mert nem célszerű, ezért olyan, speciálisan erre a célra kialakított kádakat használunk, amelyekben a tészta gyönyörű szépen tud fejlődni felfelé. Ezt a „mozgást” nagyon fontos valamilyen módon szabályozni, mert bár mi is próbáltuk a bulkot asztallapon, de nem igazán jó megoldás, mert a gravitáció elteríti a tésztát, nekünk pedig az a célunk, hogy az 5. óra környékére, amikor már legalább háromszor megforgattuk a tésztát, az nagyjából a kiindulási méret duplájára nőjön. Ha ez nem történik meg, akkor sajnos baj van. Vagy a kovásszal, vagy a lisztkeverék arányával, vagy a hőmérséklettel, vagy még úgy 45 féle dologgal ízlés szerint. Rájönni a hiba okára nem nagyon lehet ott és akkor, viszont azt célszerű elfogadni, hogy nem érdemes további időt és energiát pazarolni a folyamatokra (ezt elsősorban azok kedvéért mondom, akik otthon is szeretnének esetleg megpróbálkozni mindezzel). Ha viszont minden szép és jó, a tészta felemelkedett, akkor mehetünk is tovább.
Következik a tésztaosztás, majd utána egy kis pihenő, aztán a kenyerek kézi formázása (ekkor kerül a kilisztezett, konyharuhával bélelt szakajtóba a kenyér), végül irány a hűtő, de előtte odakint még hagyjuk úgy fél órácskát pihenni! A konyharuha egyrészt nem hagyja, hogy a kenyér beleragadjon a szakajtóba, másrészt magába szív annyi nedvességet, melynek elvonása éppen szükséges a tökéletesen ropogós héjszerkezethez.
Itt 10-12 óra, vagy akár 16 óra pihenésre célszerű berendezkedni, ennél tovább azonban nem érdemes húzni a dolgot, mert beindul a kovászban az ecetsav termelődés az alacsony hőfok hatására, amitől a kellemes savanykás lecsengés könnyen átfordulhat kellemetlenbe (egyébként a kovászt azért sem tartjuk hűtőben, hogy ecetsav helyett inkább a tejsav termelődését segítsük elő benne, ami kifejezetten jótékony folyamat leendő kenyerünkre nézve.)
Irány a kemence!
Mi a Heim Sütödében abból dolgoztunk, amink van, tehát a rendelkezésünkre álló sütőlemezes-hőlégkeveréses kemencét vetettük be már a kísérletezés legelején is – így találtuk meg végül azt a sütési megoldást, amivel ennyire finomra és ropogósra, de nem túl kérgesre sül a kenyér alja, illetve amivel elnyerhető a kenyerek jellegzetes külső rétege. Nagyon fontos a kenyerek számára, hogy a sütőteret gőz telítse. Mi egy sütés alatt, melynek során 60 kg Heim Vadkovászos tud elkészülni, 3 liter vizet alakítunk gőzzé.
Egyébként az autentikus megoldás szerint herten, vagy kőlapon („szélcsendben”) kellene kovászos kenyeret sütni, de nagyon úgy tűnik, hogy a mi utunk is járható.
Lelkes házikenyér-készítőknek javaslom, hogy otthon is biztosítsák a kenyér számára szükséges gőzt. Ehhez a legjobb, ha a kenyeret egy zárt kacsasütőben, vagy valamilyen zománcedényben sütöd, mert a tésztából éppen elegendő vízgőz távozik, a zárt edény azonban ezt csupán alig engedi ki, tehát a kenyér visszakapja a saját nedvességét vízgőz formájában.
A sütés felénél aztán vedd ki az edényből a kenyeret és hagyd tovább szabadon sülni. Ekkora már kialakul a héjszerkezet, így nincs más dolgod, mint szép pirosra sütni a kenyeret.
Ezt az edényes módszert mi is szívesen alkalmaznánk, de sajnos napi 270 db kenyérhez érdekes megoldásokat volna szükséges kieszelnünk ahhoz, hogy még az a 270 db lábos is elférjen valahol 😊