Minden, amit az új HEIM BURGONYÁS VADKOVÁSZOSRÓL tudni akartál

Minden, amit az új HEIM BURGONYÁS VADKOVÁSZOSRÓL tudni akartál

…és talán még azon felül is néhány plusz információ mindazoknak, akik szeretnének belesni egy kicsit a színfalak mögé, avagy: „hogyan készül a HEIM BURGONYÁS VADKOVÁSZOS?”


Történt nem is olyan régen, hogy az évek óta népszerű burgonyás kenyerünk – melynek eredeti alapanyagaihoz szokásunkhoz híven a kezdetek óta ragaszkodtunk, – elvesztette volna egyik legfontosabb összetevőjének forrását. Ekkor arra jutottunk, hogy nem szeretnénk, ha a megszokott burgonyás kenyér önmaga árnyékává válna, inkább elfogadjuk a megváltoztathatatlant és kénytelen-kelletlen kivezetjük a termékportfólióból. Ez persze nem ilyen egyszerű, de maradjunk csak a lényegnél: meg kellett alkotni a méltó utódot. Ekkora már nagyon népszerű volt a HEIM VADKOVÁSZOS, így arra jutottam, hogy bátor döntés ugyan, de megpróbálkozom egy kovászos burgonyás kenyérrel.

 

Melyik variáció győzött?

A próbasütések hosszú sorai végül egyértelműen bebizonyították, hogy melyik variáció lesz a tuti befutó. Ehhez az összkovászból (ami egy nagyon szép, hófehér kovász, 9 rész fehér liszttel és 1 rész teljes kiőrlésű liszttel) először is készítünk egy kifejezetten a burgonyás kenyérhez szánt kovászt (teljes kiőrlésű rozsliszttel és teljes kiőrlésű tönkölyliszttel). Ehhez adjuk hozzá a lisztre vetítve 15% burgonyát, majd a leforrázott lenmagot. Ha betérsz most bármelyik üzletünkbe és megkóstolod a burgonyás-kovászos kenyeret, akkor már ennek a receptnek az eredményét kóstolod.

 


Tudtad?
(4 érdekesség a lenmagról)

  • A lenmag rendkívül gazdag fehérjeforrás.
  • Rengeteg rostot, B-vitamint és ásványi anyagot tartalmaz.
  • Nem csupán kiváló foszfor-forrás, de az OMEGA-3-zsarsavak közül az alfa-linolénsav-bevitelünk tekintetében is ajánlott a fogyasztása.
  • Érdemes őrölni, törni, vagy forrázni, hogy a benne található rengeteg hasznos anyagot képes legyen felvenni szervezetünk.

 

A kovászolástól a kemencéig

Biztosan kíváncsiak vagytok rá, hogyan lesz mindebből végül friss, ropogós, akár egy hétre is frissességét megőrző kenyér.

Az első lépés tehát a kovászolás, melynek során nagyjából 2 órán keresztül érleljük az összedolgozott keveréket, közben marad ideje a leforrázott lenmagnak is vízben ázni.

A burgonyát puhára pürésítjük (célunk, hogy homogén legyen, jól illeszkedjen majd a tésztába), hiszen ebben a formában kell majd hozzáadnunk a tésztánkhoz, így tud igazán szépen hozzájárulni a leendő kenyértészta különleges állagához.

(Plusz jó tanács, ha kísérletezni szeretnél: még szebben fog fejlődni a tésztád, ha a dagasztás elején a lisztet, a vizet és a kovászt só nélkül összedolgozod, majd fél órán át pihenteted – így megnövelhetjük az enzimaktivitást, amit a só visszafogna. Ha mindezzel megvagyunk, tehát eleget állt a kovász, illetve készen áll lenmag és a burgonya is a bekeveréshez, akkor összerakjuk, amink van, s megkapjuk a tésztát, melynek életében ebben a pillanatban jön el a legfontosabb 5-6 óra. Ezt úgy hívjuk, bulk.

Érdemes egy picit elidőznünk a bulk kapcsán, hiszen tényleg a kenyérkészítés alfája és omegája ez az uszkve 5 óra. Nem hajtogatunk géppel, mert nem célszerű, ezért olyan, speciálisan erre a célra kialakított kádakat használunk, amelyekben a tészta gyönyörű szépen tud fejlődni felfelé. Ezt a „mozgást” nagyon fontos valamilyen módon szabályozni, mert bár mi is próbáltuk a bulkot asztallapon, de nem igazán jó megoldás, mert a gravitáció elteríti a tésztát, nekünk pedig az a célunk, hogy az 5. óra környékére, amikor már legalább háromszor megforgattuk a tésztát, az nagyjából a kiindulási méret duplájára nőjön. Ha ez nem történik meg, akkor sajnos baj van. Vagy a kovásszal, vagy a lisztkeverék arányával, vagy a hőmérséklettel, vagy még úgy 45 féle dologgal ízlés szerint. Rájönni a hiba okára nem nagyon lehet ott és akkor, viszont azt célszerű elfogadni, hogy nem érdemes további időt és energiát pazarolni a folyamatokra (ezt elsősorban azok kedvéért mondom, akik otthon is szeretnének esetleg megpróbálkozni mindezzel). Ha viszont minden szép és jó, a tészta felemelkedett, akkor mehetünk is tovább.

Következik a tésztaosztás, majd utána egy kis pihenő, aztán a kenyerek kézi formázása (ekkor kerül a kilisztezett, konyharuhával bélelt szakajtóba a kenyér), végül irány a hűtő, de előtte odakint még hagyjuk úgy fél órácskát pihenni! A konyharuha egyrészt nem hagyja, hogy a kenyér beleragadjon a szakajtóba, másrészt magába szív annyi nedvességet, melynek elvonása éppen szükséges a tökéletesen ropogós héjszerkezethez.

Itt 10-12 óra, vagy akár 16 óra pihenésre célszerű berendezkedni, ennél tovább azonban nem érdemes húzni a dolgot, mert beindul a kovászban az ecetsav termelődés az alacsony hőfok hatására, amitől a kellemes savanykás lecsengés könnyen átfordulhat kellemetlenbe (egyébként a kovászt azért sem tartjuk hűtőben, hogy ecetsav helyett inkább a tejsav termelődését segítsük elő benne, ami kifejezetten jótékony folyamat leendő kenyerünkre nézve.)

 

Irány a kemence!

Mi a Heim Sütödében abból dolgoztunk, amink van, tehát a rendelkezésünkre álló sütőlemezes-hőlégkeveréses kemencét vetettük be már a kísérletezés legelején is – így találtuk meg végül azt a sütési megoldást, amivel ennyire finomra és ropogósra, de nem túl kérgesre sül a kenyér alja, illetve amivel elnyerhető a kenyerek jellegzetes külső rétege. Nagyon fontos a kenyerek számára, hogy a sütőteret gőz telítse. Mi egy sütés alatt, melynek során 60 kg Heim Vadkovászos tud elkészülni, 3 liter vizet alakítunk gőzzé.
Egyébként az autentikus megoldás szerint herten, vagy kőlapon („szélcsendben”) kellene kovászos kenyeret sütni, de nagyon úgy tűnik, hogy a mi utunk is járható.

Lelkes házikenyér-készítőknek javaslom, hogy otthon is biztosítsák a kenyér számára szükséges gőzt. Ehhez a legjobb, ha a kenyeret egy zárt kacsasütőben, vagy valamilyen zománcedényben sütöd, mert a tésztából éppen elegendő vízgőz távozik, a zárt edény azonban ezt csupán alig engedi ki, tehát a kenyér visszakapja a saját nedvességét vízgőz formájában.

A sütés felénél aztán vedd ki az edényből a kenyeret és hagyd tovább szabadon sülni. Ekkora már kialakul a héjszerkezet, így nincs más dolgod, mint szép pirosra sütni a kenyeret.

 

Ezt az edényes módszert mi is szívesen alkalmaznánk, de sajnos napi 270 db kenyérhez érdekes megoldásokat volna szükséges kieszelnünk ahhoz, hogy még az a 270 db lábos is elférjen valahol 😊