Nemrégiben különleges vendégek jártak nálunk egy barátságos üzemlátogatáson Dunabogdányban. Egészen az Északi-tenger partjáról utaztak hozzánk a Duna-partra…
Nem kis dolog, amikor szakmai elismerésben részesül egy csapat, hiszen bár a legfontosabb mindenek felett, hogy vendégeink, vásárlóink szeressék, amit csinálunk, a szakma kézfogása semmihez sem hasonlítható élmény. Esetünkben ez sokszorosan igaz, hiszen vendégeink a Dán Péksszövetségtől érkeztek, egy olyan országból, ahol a kenyérnek, a péktermékeknek, az aprósüteményeknek hatalmas nimbusza van.
Örömmel fogadtuk őket, s nagyon jó hangulatban telt a bemutatkozás, a séta, ám a kóstolások során érkeztünk el a leginkább szívmelengető pillanatokhoz. A dán társaság egyik illusztris tagja, aki hazájában elismert, nagy hírű pékmester, csak ennyit mondott, amikor megszeltem nekik kóstoló gyanánt egy friss vadkovászos kenyeret: “Bárcsak tudnék ilyen finom kenyeret sütni.”
Kedvesek voltak, jólérezték magukat, ahogynan mi is, közben pedig rengeteg dolgot megtudtunk tőlük a dán szokásokról a péktermékeket illetően. Újdonság volt számunkra a tény, miszerint az ottani vásárlók 80%-a a rozskenyereket keresi, amiképpen az is érdekes információ, hogy míg Koppenhágában a pékségek túlnyomó részében elérhető és alkalmazott technológia a kovászolás, addig vidéken egyelőre nagy a csend ebben a témakörben.
Kaptunk egy szívélyes meghívást, mellyel természetesen élni fogunk idén, hiszen egyrészt nagyon izgalmas ez a kapcsolódás és rendkívül megtisztelő, hogy betekintést nyerhetünk mi is az ottani pékvilágba; másfelől remek lehetőség ez arra, hogy bővítsük tudásunkat a rozskenyerek készítését illetően.
Ezúton is hálásan köszönjük a kedves tolmács hölgy, Balogh Borbála segítségét, aki mindvégig lelkesen, a szakmai apróságokat is kiválóan átadva szinkrontolmácsolt nekünk.