Beköszöntött a december, olyannyira, hogy már a Mikulás is továbbszáguldott hatalmas szánjával.
Alig van két hét Karácsonyig. Süt, főz az ember. Mi is így vagyunk ezzel. Főleg bejgli-ügyben.
Nálunk Dunabogdányban évszázados hagyománya van a bejgli készítésnek, nem is igen szeretnénk túl sokat módosítani a jól megszokott, klasszikus recepteken, hiszen mindannyian ugyanazt az ízt keressük, amikor jó ízzel beleharapunk az első, decemberi bejgliszeletbe.
A magyar ember egyébként nem csak a pogácsára és a házi aprósüteményekre kényes, de ünnepek idején a bejglire is. Mindenkinek megvan a maga kedvence, és persze mindannyian ettünk már olyan bejglit is, amit bár soha az életbe ne kóstoltunk volna meg. Ráadásul ahány ház, annyi szokás. Mi valahogy mégis a klasszikus elkészítési módok és a minél gazdagabb, és persze minél karakteresebb töltelék mellett tesszük le a voksunkat évről évre, legyen szó akár mákos, akár diós bejgliről. Valószínűleg azért, mert
“gyerekkorunk óta tudjuk, hogy mit jelent az igazán jó bejgli”.
A kísérletező kedv azonban egy olyan plusz valami, amivel az ember fia valószínűleg akkor jár a legjobban, ha kihasználja annak meglétét, kedve, hangulata, érzései szerint. Ennek a kísérletező kedvnek köszönhetjük a klasszikus diós és mákos bejgli mellett különleges szilvás bejglinket, melynek töltelékét megbolondítottuk egy kis rummal, egy kis fahájjal, és némi pörkölt dióval is.
Az eredmény pedig egészen csodás – az álszerénységet tegyük félre egy kicsit. Ízvilágában az enyhén savanykás karakterek keverednek a karácsonyi hangulat kihagyhatatlan, de csak óvatos rumos bájával, a pörkölt dió és a fahéj pedig a kulináris élvezetek i-jén a pont. Imádjuk.
És nagy büszkeséggel ajánljuk azoknak is, akik inkább a hagyományos mákos és diós vonalat szeretik. Nem fognak csalódni!
A mákoshoz brünni mákot, a dióshoz milotai diót használunk,
mert tapasztalataink szerint ezek a legtökéletesebb alapok a világ egyik legjobb bejglijéhez. 🙂
Tudtad?
Decemberben 5000-nél is több bejgli készül dunabogdányi sütödénkben. Ilyenkor, az ünnepek előtt közvetlenül szokásunk tartani egy “bejlgli-napot”, amikor minden pék kollégánk bejglit teker.