Ráadásul relatíve spontán…
Mióta átálltunk nappali műszakra, sokkal ésszerűbben működik az időbeosztás, ezzel pedig egyenesen arányosan mi magunk is jóval optimálisabban tudjuk hasznosítani a felszabadult, vagy mondjuk így, átstrukturált időt. Mindez aranyat ér egy olyan időszakban, amelynek szerves része most már hónapok óta a dunabogdányi építkezés is.
Szó mi szó, kissé el vagyunk fáradva minden lelkesedésünk ellenére is, így aztán jó, ha egy kicsit mással is tudunk foglalkozni, mint a sütöde, melynek világa egyébként szívügye az egész csapatnak, de a kimozdulás létszükséglet.Így történt, hogy a minap a délelőttös műszak tagjai úgy döntöttek, hogy felkapaszkodnak a Rám-szakadékon, s tőlünk is kérdezték, hogy van-e kedvünk egy kicsit töltődni az erdőben. Így jutottunk fel a Rám-szakadék tetejére. Hogy mi volt ez? Spontán outdoor csapatépítő? Egy baráti kirándulás? Vagy csak egy görbe, délelőtti közös feltöltődés? Jó kérdés, de az biztos, hogy nagyon-nagyon élveztük. Az pedig hab a tortán, hogy éppen egy évvel ezelőtt álltunk át éjszakai műszakról nappalira, a kis túra és az évforduló pedig teljesen véletlenül estek egybe.
